- Hogy lehet ezt érteni másképp,mint amit jelent? - értetlenkedett. - Rád néz,és csillog a szeme,felragyog az arca.
- Hm. - hümmögtem. Mást nem bírtam kinyögni. Az életben még csak egyszer volt barátom, Dávid, de azóta azt is elfelejtettem,hogy mi az a puszi. Az meg,hogy én tetszem valakinek... el sem mertem képzelni.
- Tudod,szerintem az tetszett meg neki,hogy kész rejtély vagy,és nem hulltál a lábai elé. Minden lány,aki a közelébe kerül... az ágyába is,szinte azonnal. Egy éjszakára. Én is ilyen voltam. - itt keserűen felnevetett. - Nem voltam szerelmes,de nagyon jó volt. - vigyorodott el kajánul,ami engem megriasztott. Én és a szex? Én és a fiúk? Én és Sebastian? - Na mindegy. A lényeg az,hogy ne törd össze piciny német szívecskéjét. - kacsintott rám.
Rebecca még elkísért a szállodába,aztán magamra hagyott. Lezuhanyoztam,és átöltöztem. Becca szava jártak a fejemben. Alig pár nap alatt fenekestül felfordult az életem,de ez egyszer TALÁN nem negatív irányba. De ezt nem mertem elhinni. Nekem már nem lehet szép,vagyis ezt éreztem. Kezdtem elhinni magamról,hogy szerencsétlen csicska vagyok,egy nyomorult ronda csaj. Már nem mertem hinni a szép dolgokban. Viszont a kialakuló barátságok... kezdték megerősíteni a magamba vetett hitem,ami már szinte semmivé lett.
Lementem a hallba,és leültem egy asztalhoz. Abban a pillanatban megjelent egy pincér,és felvette tőlem a rendelést. Hirtelen egy alak tornyosult fölém.
- Leülhetek? - kérdezte Sebas.
- Persze. - feleltem halkan. Aztán hirtelen megijedtem. Szép sor kaját rendeltem magamnak,de miből fogom kifizetni? Egy lyukas vasam sincs!
- Minden oké? - kérdezte Sebi.
- Mondd csak: az itt elfogyasztott ételek számláját..?
- A csapat állja. - fejezte be kedvesen,és rám mosolygott. - Nem tudom,hogy milyen élet áll mögötted,de el nem tudom képzelni,hogy ki vagy mi tett így tönkre. Őszinte mosolyt sosem látok az arcodon,még az árnyékodtól is félsz. Ne haragudj a kifejezésért,de olyan vagy,mint egy gép. Csak teszed amit mondanak neked,mindenkinek meg akarsz felelni,de közben már magad is roncsolod. Dóra... - és a kezét az enyémre tette. - ... ismét megkérdezem: mi a baj? Mi történt? - nézett mélyen a szemembe. Egy pillanat alatt a székembe olvadtam. Pár másodpercig nem tudtam megszólalni sem,csak néztem a szemeit,amik aggodalomtól és féltéstől csillogtak.
- Sebi. - húztam el a kezem. - Ez... hosszú. És nem hiszem,hogy ilyenekkel kell traktálnom más embereket.
- De én nem csak egy MÁS EMBER vagyok. A barátod vagyok,hallod? Bízhatsz bennem.
- Te... a barátom vagy? - néztem rá meglepetten,és könny szökött a szemembe.
- Mármint nem úgy,hogy... mármint nem úgy,mintha egy párt alkotnánk! - felelte zavartam,és kicsit kipirult.
- Tudom,hogy hogyan értetted,de ez akkor is meghatott. - töröltem le a könnyeim. - Nekem... nincsenek barátaim. Nincsenek olyan emberek akik szeretnek vagy mellettem állnak. Engem... mindenki utál,aki ismer. Kivéve téged,és Beccát,és... és... Mr Horner... meg... meg... a szer... szerelők... - dadogtam,miközben hulltak a könnyeim. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. - Én... nekem megmondták! Én nem érdemlek meg senkit és semmit! Én... én nem vagyok senki! SENKI! - kiabáltam el még egyszer, aztán felszaladtam a szobámba.
Ledőltem az ágyra,és elkiáltottam magam magyarul,miközben már fájt a fejem a sírástól:
- Elkúrtam,elkúrtam,elkúrtam!!! Mint... mint Gyurcsány az or... országot...! - fejeztem be csuklások közepette.
Pár pillanat múlva kicsapódott az ajtó,és Rebecca,Sebastian,és Mr Horner léptek be rajta,halálra vált arccal.
- Dóra! - szaladt oda hozzám azonnal Rebi. - Mi a baj? Miért akadtál ki? Sebi elmondta,hogy miket mondtál... - ezt már súgta. - Nagyon komoly a dolgokat tettek Nikiék,igaz? - kérdezte szintén súgva,én meg csak összepréselt ajkakkal bólintottam.
- Minden rendben,Dóri? - kérdezte óvatosan Mr Horner. Intettem a fejemmel,hogy nem,semmi nincs rendben. - Holnap tudsz autózni? - mire igent bólintottam. - Akkor jó. - azzal ki is sétált.
- Ne foglalkozz vele,nem egy nagy lelki ember. - ült le mellém Sebi,és a hajamat kezdte simogatni. Automatikusan bújtam volna a mellkasára,de a gátlás,amit Nikiék belém tuszkoltak,azonnal gyökerestül szüntette meg eme kellemes érzést.
- Nekem mennem kell. - mondta Becca hamiskás mosollyal,miközben látványosan végigmért minket. A számmal a "hülye" szót formáztam,mire ő csak elnevette magát,és kiment.
Sebi még sokáig simogatta a hajam,a hátam,amíg teljesen le nem nyugodtam. Végül magához ölelt,ami nekem egy kicsit fura volt és kellemetlen. Ezt nyilván észrevette,mert egy szomorú mosoly kíséretében elengedett.
- Akarsz végre beszélni róla? - kérdezte meg ismét,nagyon halkan,miközben a cipőjét nézte.
- Nem. A futam előtt nem. Ha vége (és ha túléltem - tettem hozzá magamban),akkor ígérem,hogy elmondom.
- Szavadon foglak. - nézett a szemembe,és most az egyszer vissza néztem rá -félelem nélkül.
- Helyes. - azzal magamra húztam a takarót,és elfordultam az ajtó felől. Még hallottam,hogy Sebas kimegy,aztán elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése