- Adjad,segítek. - ajánlotta fel Sebastian,amikor látta,hogy nem igazán boldogulok a csomagommal.
- Köszi. - adtam oda neki.
- Figyelj,csajszi,valami nagyon nincs rendben veled. Rám számíthatsz,oké? - mondta lassan,amikor már a home előtt álltunk. Csak bólintottam,és kerültem a tekintetét. - Egész hétvégén én foglak szállítani mindenhova. Mivel nem kapsz sem sajtóst,sem edzőt,velem kell majd tartanod,bárhová megyek. Én foglak pesztrálni. - erre megeresztett egy 32 fogas mosolyt.
- Hát oké. - feleltem,és reméltem,hogy nem fog neki feltűnni a tudatlanságom.
- Na gyere,ide leteszem a cuccod,és amikor majd szabadulunk a megbeszélésről,elvisszük a szállodába.
- Ok. - feleltem monotonan. Aztán beléptünk egy szobába. Egy nagy tárgyalóasztal volt ott,vagy harminc férőhelyes. Minden helyen ültek,kivéve három hely volt üres. Az egyik az asztalfőn,a másik kettő az asztalfő két-két oldalán. Sebastian leült az egyikre,én a másikra. Pár perc múlva belépett egy viszonylag alacsony,vékony csontú ember. Abban a pillanatban elhalt a beszéd. A kisember odasétált az üres helyre,és leült.
- Jó napot mindenkinek. Akkor kezdjük is el. Christian Horner vagyok. - fordult felém,és kezet fogtunk. - Te minden bizonnyal Dóra vagy.
- Igen... - feleltem elhalóan. Nagyon nem tetszett ez a sok ember,meg ez a dolog,amibe belekeveredtem.
- Remek,remek! Akkor kezdhetjük is! Nos,feltételezem tudod,hogy mekkora port kavart,hogy magyar vagy és lány,ráadásul vakon választottalak ki. - mi? Ja,igen. Tehát tele van velem a sajtó... - Sajnos a sajtótól nem tudlak megvédeni,de ha nem csinálsz semmi balhét,nem lesz baj. Ma még megtárgyaljuk,hogy milyen legyen a kocsi,aztán holnap szabadedzés. Van kérdés? - kérdezte rám nézve. Kérdésem lett volna,millió,de egyik butábbnál butábban hangzott volna itt. Így hát nemet intettem a fejemmel.
Az egész megbeszélést alig tudtam követni. Olyan fura szavakat használtak! Próbáltam bekapcsolódni az egészbe,de leginkább csak helyeseltem,meg mondtam,hogy "szerintem is,nekem is ez a véleményem,igen,így jó lesz."
- Rendben van emberek,megnyerjük a vébét! - állt fel Mr Horner. - Szép estét. - azzal kisétált. Mindenki összeszedte a cuccát,és rám sem bagózva kimentek a tárgyalóból. Ez tetszett. Nem kezeltek újoncnak,tehát meggyőzően játszhattam a szerepem.
- Sebastian,mehetünk? - kérdeztem,mert még beszélgetett egy szőke hajú pasassal.
- Persze. - felelte. - Tommi,ő Dóri az új pilóta. Dóri, ő Tommi,az edzőm.
- Szia. - ráztunk kezet.
- Hello,kislány. Holnap van kedved velem meg Sebassal edzeni? Reggel nyolctól a tízig,aztán tizenegytől szabadedzés.
- Persze. - makogtam. - Hova menjek majd?
- Reggel nyolckor találkozunk a szálloda halljában. Na lépek. Jó utat,srácok. - azzal beszállt egy fekete mercibe. Sebi is egy hasonló autóhoz vezetett oda. Berakta a cuccom a csomagtartóba,aztán beült mellém a vezetőülésre.
- Tudom,hogy valami nagy baj van. - kezdte a,miután felhajtottunk az autópályára,és beállt a Budapestre elfordító sávba.
- Ne,ne kezd megint. Tudod mit? Igen. Nagyon nagy baj van. Bajban vagyok. Nagyon nagy bajban.
- Tudtam. - felelte diadalmasan. - És mi lenne az? - kíváncsiskodott tovább.
- Ha olyan lenne,ami rád tartozna,már elmondtam volna.
- Aha. Akkor is mondd el! - követelte.
- Nem!
- Akkor mondj valamit magadról. - szólt tíz perc múlva.
- Nincs velem semmi különös. Pincérnek dolgozom,van egy icipici lakásom Budapesten a negyedik kerületben,a szüleim már meghaltak,csóró vagyok,nem mindig tudok rendesen vacsorázni. Nem nyílok meg az embereknek,nincsenek barátaim. Talán te vagy az első,aki szóba állt velem úgy rendesen... Minden barátom,akik voltak... már nincsenek. A középsuliban én voltam a legmenőbb csaj,és mindig mindenem megvolt,lévén,hogy gazdagok voltak a szüleim. Aztán amikor tizenkilenc lettem,meghaltak. Nyáron. Amikor mentem volna az egyetemre. Szép jövőre volt kilátásom,de hát... a sors forgandó. - feleltem egy keserű mosoly kíséretében.
- De neked egy,vagy több konkrét személy vagy személyek forgatták meg a sorsod,igaz? Mármint... meghaltak a szüleid. Maradt egy jó kis örökséged,nem?
- Elperelték tőlem. Ahogy mindent,ami rám maradt. Lakás,kocsi,és a többi. Két millió magyar forintom maradt,zsebben. Béreltem egy lakást,és ott élek. Ezeknek már két éve...
- Elperelték????????? De hát... olyat biztos nem tehettek,mert minden,de MINDEN jogi alapon a tied!
- Hagyjuk,kérlek. Így is többet elmondtam,mint amennyit szabad lett volna.
- Miért,ki tiltja meg,hogy beszélj erről?
- Én,magamnak.
- Tudod mi vagy? - kérdezte mérgesen. - Egy hülye mazochista!
- Mmm. Megesik. - erre csak egy dühödt pillantást kaptam válaszul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése