Felálltam a földről, és szembe fordultam vele. Vigyorogva, a markába röhögve állt velem szemben. A düh izzó könnyei a szemembe tolultak,és a sminkemet elkenve folytak le az arcomon.
- Jajj, ne. Most legalább elárultad, hogy milyen vagy. - sóhajtott fel, mosolytalanul, komolyan, amikor meglátta a könnyeim.
- Milyen? - kérdeztem őszintén meglepve, és még leordítani is elfelejtettem őt.
- Elkényeztetett, sikeres, gazdag. Megkaptál mindig mindent, és megkapsz most is. Minden az öledbe hullt, és hullik, és amint van egy kis ellenállás, vagy füttyentesz egyet, és megoldódik, vagy addig pityeregsz, amíg rendbe nem jön. Tipikus celeb liba. Hazugság az életed. El vagy szállva magadtól. Pedig nem vagy különb egy átlagos húsz éves lánytól. - a szavai nagyon mélyen érintettek, és nem azért, amit mondott. Mindig gazdag voltam? Mindig megkaptam mindent? Mindig minden az ölembe hullott?
- Semmit nem tudsz rólam. MOST el vagyok kényeztetve, MOST gazdag vagyok. MOST el vagyok szállva magamtól. De te semmit nem tudsz rólam! Érzéketlen bunkó fafej vagy! - sziszegtem az arcába. Szemmel láthatóan meglepődött, amiért annyiszor hangsúlyoztam, hogy "most". Kétszer is kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de egyszer sem jött össze neki egy ép mondta kibökése sem. Vetettem még rá egy megsemmisítő pillantást, és ott hagytam. Benyitottam a kártyával a szobámba, és szétnéztem. Hatalmas nagy helység volt. Francia ágy, tv, kanapé, internetsarok. Külön vécé és fürdőszoba. Minden. Kezdtem kedvelni Németországot. Bepakoltam a hatalmas szekrénybe a cuccaim, lezuhanyoztam, és eltettem magam holnapra.
Másnap reggel esős péntekre virradtam. Lezuhanyoztam, felöltöztem, smink, és mentem le reggelizni. A barátnőm, Vanessa elvileg ma jön. Vele kicsi korom óta jóban vagyok, már a gettóban is együtt bűnöztünk. Most ő a menedzserem.
Leérve a hallba, hatalmas svédasztalt pillantottam meg. Azonnal megrohamoztam. Tele tettem a tányérom minden finomsággal, majd leültem az egyik asztalhoz. Betetettem az ipodom a fülembe, és evés közben zenét hallgatva figyeltem az embereket. Egy-egy arc volt csak ismerős,mert kevésbé vagyok jártas a száguldás világában. Már épp teljesen elmerültem Fernando popsijának a tanulmányozásában, amikor két szőke leült mellém. Az egyik Kimi volt, a másik egy tejfölösszájú vigyori. Komolyan mondom, ha nincs füle, körbeszalad a szája a fején! Végignéztem rajtuk, majd folytattam az evést.
- Szia. -köszönt Kimi pókerarccal. Én is felvettem a maszkot.
- Heló. - és kivettem az egyik fülest a fülemből.
- Szia. Én Sebastian Vettel vagyok. - mondta a Vigyorex, jó németes akcentussal.
- Szia. Se...
- ... lena Watson. - fejezte be.
- Igen.
- Ellentétben a mellettem ülő Fagyponttal, én tudom, hogy ki vagy, és mivel tisztellek, a véleményem is eltér a Räikkönnenétől.
- Örülök. - húztam fel meglepetten, távolságtartóan a szemöldököm.
- Úgy látom, nem bízol bennem túlságosan. - mondta kicsit csalódottan.
- Hát, most beszélek veled először, és valószínűleg utoljára is. Most egyből el kellene mondanom a magánéletem?
- Nem. - vigyorgott. -De szívesen megtudnám, hogy hogyan lettél énekes. - na igen. A sajtó nagyon rászállt a múltamra. Mármint rá akart, és akar. De soha nem mondok semmit. Vanessán kívül senki nem tudja, hogy honnan kerültem be a celeb világba. Britney nem mondta el senkinek, és amikor ellátogatott hozzánk, akkor a sajtó ki volt tiltva - a gettó kérésére. Így senki nem tudja, hogy honnan bukkantam fel.
- Sajnálom, hogy csalódást kell okozzak, de ha összehaverkodnánk, és tartanánk a kapcsolatot, akkor se mondanám el.
- Miért? -kérdezte Kimi. Hirtelen el is felejtettem, hogy itt van. Újra felvettem a pa-pa-pa-pokerface-t.
- Nem tartozik rátok. - feleltem egyszerűen, azzal felálltam, és mit sem törődve azzal, hogy még lenne mit ennem, felmentem a szobámba.
Egész délelőtt nem csináltam semmit sem. Untam magam. Zenét hallgattam, neteztem. Vártam az estét. Hogy itt legyen végre Nessa, és elkezdjük a tréninget. Mert másnap, ugye, fellépésem van. Fittnek és frissnek kell lennem, hogy bírjam a színpadon ugrálást. Aztán persze buli lesz. Vasárnap tízkor átutalják a koncertért kapott pénzt a számlámra, és utána díszvendég vagyok a Red Bull csapatánál. A boxból nézhetem végig a futamot. Ezt várom a legkevésbé, de Nessa szerint nem illik visszautasítani.
Végre eljött az este 7. Magamra kaptam egy farmert meg egy garbót, és lementem a hallba. A két szőke persze lent volt.
- Szia. - köszöntek egyszerre.
- Heló. - azzal tovább mentem volna,de a Jegesnek most jutott eszébe társalogni.
- Hova mész?
- Repülőtér.
- Utazol valahova? - kérdezte meglepve Sebastian. - De hát holnap fellépésed van!
- Örülök, hogy ilyen fontos neked a koncertem. - nevettem el magam. - De csak a barátnőmért megyek.
- Jó csaj? - kérdezte Kimi azonnal.
- Kérdésed a válasz. Pont ezért nem neked való! - vigyorogtam, és kiléptem az esőbe. Beültem a kocsimba, majd elhajtottam.
A téren nagyon sokan voltak. Megálltam egy oszlopnál, és elővettem a telefonomat. Pötyögtem egy sms-t, amiben körbeírtam, hogy hol vagyok. Nem sokára fölbukkantak Vanessa barna tincsei. És közvetlen mellette két szőke buksi is. Beszélgettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése