Mikor felébredtem, nagyon hirtelen törtek rám a tegnap éjszaka emlékei. Hirtelen elszégyelltem magam,nem tudom miért. De ez az érzés most először hamar elszállt,hogy helyébe felhőtlen boldogság lépjen. Valószínűleg olyan állásom lesz, amiről álmodni sem mertem, ami még sok új barátságot és egy szerelmet is adott.
Átfordultam a másik oldalamra, ahol Sebi aludt. Az arca nyugodt volt. Összekulcsoltam a kezét az enyémmel,és mivel még legfeljebb csak hét óra lehetett, visszaaludtam.
- Dóri, ébredj. - hallottam valahol a távolban Sebastian hangját. Kinyitottam a szemem, és az ő kéklő tekintetében láttam magam viszont.
- Mmm. - nyögtem rekedten,és visszazártam a szemem.
- Kilenc óra van. El kell menni Mr Hornerhez leadni a szerződésedet. Igazából erre idényre még nem szól, de ez nem lesz akadály, csak kicsit kevesebb lesz a fizetésed.
- Ühüm. - motyogtam még mindig lehunyt szemmel.
- Gyere szépen. - azzal lehúzta rólam a takarót. Egyből kirázott a hideg, és a fejem is megfájdult. Felnyögtem.
- Sebi, asszem kicsit másnapos vagyok... - ültem fel.
- Te tegnap nem voltál józan? - sápadt le, aztán el is vörösödött.
- Jaj, de buta vagy. - mosolyodtam el, és lehúztam magam mellé. - Dehogynem! Csak ettől még elég sokat ittam,és ha részeg nem is voltam,de másnapos... az sajnos vagyok...
- Huh. Most megnyugodtam. - fújta ki a levegőt, aztán oda hajolt hozzám, és megpuszilta a szám.
- Csak ennyi? - kérdeztem tettetett szomorúsággal. Elvigyorodott.
- Csak ennyi. Amíg nem készülsz el, nem lesz több. - durcás fejet vágtam,és a szekrényemhez mentem. Felöltöztem lazán,kényelmesen.
- Kész vagyok. - álltam elégedetten Sebi elé, mire odajött, és megcsókolt. Nagyon óvatosan.
- Szép vagy! - súgta, miközben ölelt.
- Ugyan! - feleltem pirulva.
Elindultunk kocsival Mogyoródra, a ringre. A szívem a torkomban dobogott, mert hát mégis csak. a jövőmről van szó! Szerencsére minden simán ment. Christiannal is átfutottuk a szerződést, és végül kezet fogtunk.
- Remek. Ismét van két fantasztikus pilótám,és egy fantasztikus versenymérnököm is. - biccentett a Főnök Mark felé, aki idő közben szintén betámolygott a képbe. - Most pedig pakolás emberek, mert este indul a gép Belgiumba! - terelt ki minket. Sebi óvatosan kihúzott a szobából, de ahogy kiértünk,egyből el is engedte a kezemet...
- Hazaviszlek, össze pakolsz, és megyünk, oké? - kérdezte már a kocsiban. A hangja tárgyilagosan hűvös volt. Ijesztő.
- Nem kell elvinned. Majd látlak a gépen. - mondtam, amikor megálltunk. Kiszálltam, és ott hagytam a kocsiban. Nem értettem mi van vele, de különösen nem érintett meg,hogy ilyen hideg lett. Bírom a csalódást,nem ez az első.
A szállodában kapkodva pakoltam össze. Néztem egy vonatot Budapestre,és lementem az állomásra. Amíg ott álltam, láttam,ahogy Sebi fekete mercije elhúz az autópálya felé. Rá csöppet sem jellemző,gyors,és ideges stílusban vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése