Sebi is ledőlt mellém, de ő könyökölt, közben az arcomat fürkészte. Elkezdtem.
- Nikiék miatt vagyok itt. Nikiék meg akartak engem ölni. Rajtad kívül az egész csapat tudta, hogy miért vagyok itt, Mr Horner mégis hagyott versenyezni, mert bízott bennem. Én pedig biztos vagyok abban, hogy csak az élni-akarásom miatt értem el ilyen jó eredményeket. Sebastian... én... én soha életemben nem ültem gokartban! Jogosítványom van, de lassan négy éve személyautót sem vezettem! Niki apja, a nagy fejes, elintézett engem ide. Mr Horner azonban lenyomozta a múltamat... és ember ölés szándékkal vagy valami ilyesmivel ráállította a kopóit Nikiékre. - fejeztem be, és letöröltem a könny cseppet az arcomról. Sebi egy ideig nem szólt semmit, de eleinte vörös volt a dühtől. Mikor azonban megszólalt, hangja nyugodt volt.
- Szerintem írj alá. Tehetséges vagy,ez látszik,bármi hozta ki belőled. Lesz egy csodálatos karriered! Sok pénz meg egy csomó jó dolog. Egyedül a sajtótól kell majd tartani. Rámásznak az ember magánéletére. Mindenütt ott vannak! Úgy is rájönnek majd a múltadra... ha a sajtót bírni fogod, írj alá.
- Én már mindent kibírok... - mosolyogtam fáradtan, azzal nekiveselkedtem az átolvasásnak. Sebi végig ott volt, és magyarázta, ha valamit nem értettem. Végül minden részével egyet értettem, így aláfirkáltam a nevemet az utolsó lap sarkára.
- Üdv a csapatban. - mosolygott rám kedvesen Sebi.
- Szia. - vigyorogtam vissza. - Úr isten, fél hét! - néztem rémülten a telefonomra. - Készülnöm kell.
- Rendben, akkor én megyek, hagylak. Figyelj... - kezdte, csöppet zavarban. - Nincs kedved velem jönni az bulira?
- De, szívesen. - mosolyogtam rá bátorítóan, pedig én is legalább olyan vörös lehettem mint ő.
- Rendben, akkor háromnegyed nyolcra jövök. Szia!
- Szia.
Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam. Egy szál törölközőben álltam a bőröndömnél, és majdnem felsikítottam. Nekem nincs ehhez ruhám! Azonnal hívtam Beccát.
- Igen? - szólt bele. - Ajánlom,hogy fontos legyen, ugyanis a bulira készülök!
- Én is! De nincs ruhám! - pánikoltam.
- Már viszem is. - mondta izgatottan, és letette. Végül fél nyolckor érkezett meg egy gyönyörű ruhával, és rajta is egy hasonló díszelgett. Az övé bordó volt,és nyaknál kötős, míg amit nekem szánt, az rózsaszín,és nem volt semmilyen pántja sem.
- Ez csodaszép. - húztam végig a kezem a ruhán. Gyorsan felvettem,és lám, olyan volt,mintha rám tervezték volna.
- Csodásan festesz. - mondta Becca.
- Te sem panaszkodhatsz! Ezért még jövök egyel. - mosolyogtam rá,úgy szívből. Épp ekkor kopogott be Sebi.
- Szia! - nyitottam ajtót. Mind a kettőnk szava elakadt. Rajta egy fekete farmer volt, és egy hanyagol begombolt ing, ami csak egy kicsit volt betűrve baloldalt,és hátul. A haja meg volt mosva, picit megvolt zselézve. Szívdöglesztő volt - ezt igazolja a majd' kiugró szívem. Ő is hasonlókat élhetett ár (ebben reménykedtem),ugyanis le sem tudta venni rólam a szemét.
- Helló. - nyögte be végül. - Mehetünk? Á, szia Becca. - mondta mosolyogva, amikor Rebi megjelent mellettem. Őt nem mérte úgy végig...
- Csáó. - köszönt vissza. - Amúgy hol lesz a buli?
- Amúgy itt a szálloda melletti épületben. Mi is a neve... Hypnose! Igen, ott
- Az jó hely. - jegyeztem meg csendesen. - Középsulis koromban sokat jártam ide a barátommal. - mondtam halkan, fájdalmasan. Hogy itt fogunk bulizni, ez bizony kést forgatott a szívemben.
- Menjünk. - mondta Sebas szintén visszafogottan.
Hárman sétáltunk le a Hypnosba. Előtte ott állt a R. B. egyik embere, R. B. pólóban, és VIP belépőket nyomott a kezünkbe. Beléptünk. A hely semmit nem változott. Hatalmas volt, körbe asztalok voltak elhelyezve. Középen egy kicsit megemelve a hatalmas táncparkett, azzal szemben a színpad, és mint mindig, most is élő zene. Ismerősök után kutattam, de senki nem tűnt annak.
- Mielőtt ismerősöket kezdenél keresni... - szólt Sebi, - felhívnám a figyelmed,hogy elvileg ez a hely most zárva van. Csak mi vagyunk itt, a R. B. és még akad egy-két pilóta.
- Oké. - mosolyodtam el. A pulthoz mentem.
- Két tequilát és egy Borsodit legyen szíves. - szóltam a csaposnak. Amint kiadta, felhajtottam a két erősebbet, aztán kortyoltam rá Borsodit. Sebi egy Heinekkent kért (hiába, német). Egy ideig csak a pultnál ültem, és néztem, ahogy mindenki táncol. Egyre több alkoholt döntöttem magamba, talán már én a legtöbbett, de még mindig nem voltam sem jobb kedvű, sem kapatos, semmi. Mindig is nagyon jól bírtam a piát. Hirtelen egy kéz nyúlt felém.
- Táncolsz velem? - kérdezte meg Sebi. Igenlően bólintottam egyet. Lassú szám volt épp. Felnyújtózkodtam Sebi nyakához, és átöleltem. Na igen, az alkohol elkezdett bennem dolgozni, oldotta a gátlásaimat. Ő a derekam fogta, és csak lassan ringatóztunk a ritmusra. Olyan sokáig táncoltunk így (még a gyors számokra is),hogy a pia egészen kiment belőlem. Minimum egy órát öleltem tehát...
Viszont arra eszméltem,hogy nagyon nem akarom elengedni Sebit. Felnéztem a szemébe, és ő rám mosolygott. A fejem a mellkasára hajtottam, és lehunytam a szememet. A szíve azonnal felbőgött, ahogy az enyém is, mikor a hátam kezdte simogatni. Akadozva vettük a levegőt, pedig még csak a vágy sem tüzelt bennünket. Én már tudom. Én már rájöttem. Szerelmes vagyok belé. És biztos vagyok benne, hogy ez nem csak egyoldali érzés.
Rebecca és Dóri ruhája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése