Egy ideig még táncoltunk, aztán a zenekar bejelentette, hogy karaoke következik. Sebivel lesétáltunk a parkettről, közben gondosan ügyeltünk arra, hogy nehogy egymás szemébe nézzünk. A szememmel Rebeccát kerestem,de nem találtam.
- Megvársz? - kérdeztem Sebitől. Bólintott. A vécé felé vettem az irányt. Az egyik csapnál megtaláltam a barátnőm, amint épp a sminkjét igazította.
- Szia. - köszönt nekem, fel sem pillantva a szépítkezésből.
- Szerelmes vagyok Sebastian Vettelbe. - mondtam kertelés nélkül. Kiejtette a kezéből a szempilla spirált.
- Komolyan? Tuti biztos vagy benne?
- Igen! Nézd, már barátnak is nagyon szerettem, mert... ő rángatott ki abból amiben benne voltam. Abból a csúnya állapotból. Most már, - hála neki, - kezdem elhinni, hogy ember vagyok én is, és ugyan úgy megvannak a jogaim a szerelemhez, és az elfogadottsághoz, mint mindenki másnak.
- Örülök,hogy így gondolod. - mosolygott. - Hát, ha szerelmes vagy belé, tegyél érte! - kacsintott rám.
- Most táncoltunk. És annyira jó volt! Igazából csak öleltük egymást, és lépegettünk. - mondtam lelkesen, de pirulva.
- Menj ki hozzá, beszélgessetek, és majd alakul. - mosolygott rám, és megölelt. - Gratulálok.
- Köszi, de figyelj... mi van, ha...?
- NEM! Nincs "mi van ha"! Csak tények vannak! Azok pedig mindig kiderülnek! - azzal szelíden az ajtó felé lökött. Kiléptem, és odamentem Sebihez, aki a pult mellett állt. Amikor meglátott, elmosolyodott.
- Itt vagyok. - mondtam.
- Látom. Figyelj, neked van még kedved itt lenni? Most jön az, hogy a részegek próbálnak énekelni, semmi érdekes nem szokott már lenni ilyenkor.
- Menjünk vissza. - mondtam. Meglőttem Beccát egy sms-el, aztán elindultunk.
A szobája az enyém mellett volt. Mikor ő megállt,én mentem volna tovább, de elkapta a kezem. Meglepetten néztem rá.
- Még egy puszit sem kapok? - kérdezte apró mosollyal a száján. Odamentem, és óvatosan megpusziltam az arcát. Eme egyszerű mozdulat is olyan heves szívverést okozott nálam, hogy fennállt a halál veszélye. Egyébként is szokatlan volt még nekem ez a helyzet, az elmúlt évek után. Kicsit megijedtem, és ez az ijedtség minden bizonnyal kiülhetett az arcomra.
- Ne haragudj, hogy ilyet kértem tőled. Még mindig nehéz neked ez, igaz? - lehajtott fejjel, szégyellősen bólintottam.
- Nem baj. Egyszer vissza kell szokni. - engedtem meg magamnak egy mosolyt, azzal beléptem az én szobámba. Lerúgtam a magassarkúmat, majd lezuhanyoztam, és átöltöztem pizsamába. Már épp leültem az ágyamra, amikor kopogtak. Hajnali fél három volt. Meglepetten nyitottam ajtót Sebinek.
- Helló! - köszönt. - Muszáj elmondanom, mert már... már megőrülök! - mondta, és lehunyta a szemét, közben a halántékát masszírozta.
- Hát mondjad! - azzal az ágyhoz sétáltam. Jött ő is. Mind a ketten leültünk, félig egymással szemben. Már rajta is csak egy R. B. póló volt meg egy melegítő.
- Amikor mellettem vagy, nem tudok semmire sem koncentrálni! Rád nézek, és a szívem majd kiugrik... - kezdte el egy kis idő után. Az állam asszem a szőnyegen koppanhatott. - És... mindig azt szeretném, ha mellettem lennél, és... és... és nem tudnám elviselni, ha megint annyira a padlón lennél, mint amikor megismertelek. - fejezte be. Akármennyire is zavarban volt, végig a szemembe nézett. Felállt és én is követtem, automatikusan, bár nem tudom mit akart.
- Mész? - kérdeztem halkan, alig hallhatta meg, de mégis meghallotta. Nemet intett. Közelebb jött hozzám, az egyik keze a derekamon, a másik az arcomon foglalt helyet nagyon lassan. A homlokát az enyémnek döntötte, és én átöleltem a nyakánál. Így szemeztünk egy ideig. Aztán a fejét oldalra döntötte, és lehunyta a szemét. A szívünk őrült tempót diktált, az eremben száguldott a vér. Az ajkai az enyémhez értek. Kicsit kinyitottam az enyémeket, és ő is így tett. Óvatosan, gyengéden csókolt meg. A nyelvét még véletlenül sem érezhettem meg. A kezem a tarkójára csúsztatva próbáltam jelezni neki, hogy mehet tovább, de nem tette. Mikor ajkaink befejezték a játékot, el akart tőlem lépni, de nem hagytam. Szorosan magamhoz öleltem, nem akartam,hogy lássa a megkönnyebbülésem és az örömöm könnyeit.
- Aludj itt! - súgtam neki. Megsimította a hátamat, és elengedett. Az ágyban egymással szemben feküdtünk le, és úgy aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése