"Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass vissza a múltra." (FankaDeli)

"Emberi törvény kibírni mindent, és menni mindig tovább, akkor is, ha már nem élnek benned remények és csodák." (Hemingway)

2010. november 5., péntek

Álarcosbál 1.


Ismét Németországba jön a híres énekesnő, Selena Watson!!
A koncert a Forma 1-es futam előestéjén, szombaton lesz a
Hockenheim-beli csarnokban,
ahol
a pilóták is jelen lesznek!
Belépő: 12 €/fő
A koncert 21.00-kor kezdődik!


Ahogy haladtam Németországban a szállodám felé, Hockenheimba, egyre sűrűbben találkoztam ilyen plakátokkal mindenfelé. Idegesít, hogy mindenütt ismernek és mindenütt az arcom virít! Na meg a nevem! Már úgy el van koptatva, hogy el kell gondolkodjak egy beceneven, mint a Ke$a, vagy a Lady Gaga.
Igen. Én egy énekesnő vagyok. Kertelés nélkül: a gettóból kerültem ki, szinte. Nagyon szegény (volt) a családom, loptunk, hazudtunk, csaltunk. Ha egy nap jobb volt, utána két napig éheztünk. Így ment ez addig, amíg el nem jött a gettónkba egy híres énekes: Britney Spears. Akkor voltam tizennyolc éves. Mindenkit meghallgatott, és azt mondta, aki a legszebben elénekeli az egyik dalát, a támogatásával kikerülhet a nagy világba, ahol van munka, tanulás, élet, barátok. Nos,én lettem ez a szerencsés. De olyan jól sült el a dolog, hogy egyenesen a sztárvilágba csöppentem bele.
Már húsz éves vagyok, azaz két éve élek úgy, mint egy celeb. Persze nagyon sok pénzt küldök haza, és az a hely, ami egy lenézett, lepukkant telep volt, mára már egy egész csinos kis falu. Minden ott lakónak van minden nap kenyér az asztalán, és a gyerekek is minimum az általánost kijárják.
Szóval minden tökéletes. Kicsit el is vagyok szállva magamtól, és ez a celeb-világban rendben is van. Volt egy időszak, amikor haza jártam bulizni. Ha nem volt turné, haza mentem, és egy-két hétig otthon(?) voltam. Azért kell a kérdőjel, mer lehet,hogy a csomagjaim ott álltak a régi-régi szobámban kipakolatlanul, szinte csak enni jártam haza. Mindig benn voltam Seattle-ben. Most már nem járok bulizni, ha otthon vagyok. Az összes helyen, ahová régebben jártam, utálnak mert szerintük egy 'felfuvalkodott híres liba' vagyok. Nem az, hogy nincs igazuk, de ha nem becsülik a társaságom akkor inkább bulizom Keshával meg Lady Gagával, mert ők legalább értékelik a kilétemet.
Hát, egy kicsit talán beképzelt lettem a két év alatt, de ebből nincs baj.
Vagyis nem volt soha baj, a koncertemig.
Most szépen elmesélek mindent, úgy, ahogy volt. Nem vagyok büszke a történetem elejére, és korántsem dicsekvésre méltó az életemnek egy bizonyos szakasza. Csakis azért mesélem el, hogy tanulj belőle: az élet nem egy álarcosbál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése